A kezed, A szemed, A szíved, A lelked.

Én nem nyúlok ki Feléd Te nem nyúlsz ki felém Beállt a tél Lelkeinket, mint szél a száraz leveleket szétfújja a sors.

Két, fehér, lágy fényű csillag vagyunk az éjszakában, a hajnali csendben, ahol minden olyan lassan mozog. Szívünk nyugtalan.   Millió évesek vagyunk már, fáradtak vagyunk. Távolról szeretjük egymást.   Két lélek, ugyanabból az anyagból való. Tudatunk összefonódik, szívünk egymásra…